Címlap Dorogháza története az 1760-as évekig

Dorogháza története az 1760-as évekig

FacebookIWIWSatartlapGoogle bookmarkTwitter

Nem sok írásos emlék őrzi a falu múltjának történetét. Akik a honfoglaláskor itt telepedtek le, csodálatos természeti környezetbe jöttek. A Mátra magas vonulata a déli irányból védelmet nyújtott az ellenséggel szemben. Az erdőrengeteg megélhetést biztosított, adva volt a sokféle célra alkalmas anyag. Gyönyörű bükkösök, tölgyesek, cseresek, gyertyánosok /gyurtyánosok/ találhatók még ma is, de sok minden más fafajta is fellelhető: szil, vadcseresznye, vadalma /vadóka/, vadkörte, stb. Gazdag az aljnövényzet és a bokrok sokasága található itt pl. mogyoró, som, kökény, szeder, málna, áfonya és még sorolhatnám tovább pl. az erdei gombákat.

·         Gyerekkorom kedvenc találós kérdése volt, hogy milyen fából van a legtöbb a Mátrában?

·         „Hát …, a görbéből!”

A vadállomány máig is gazdag. Volt és van itt őz, szarvas, vaddisznó, róka, borz bőven. Igaz, hogy kihalt a medve meg a farkas. A farkas emlékét őrzik a dűlőnevek. Dorogházán és Szuhán is van Farkaslyuk.

Őseink a Mátrából lefolyó patakok völgyeit foglalták el Az Árpád házi királyok idejéből megmaradt építészeti emlékek igazolják, hogy őseink már akkor itt éltek. Aba Sámuel egyik jelentős vára volt Pata /Gyöngyöspata/,amely a Mátra délnyugati részéből védte vidékünket. Aba Sámuel nyughelye az Aldebrőn az altemplomban van. Szent István alapította az Egri Püspökséget. Dorogháza, majdnem 1000 évig ide tartozott. A maconkai Árpád korabeli templom, amely máig is épségben megmaradt, igazolja, hogy őseink letelepedtek ezen a vidéken.

A Zagyva völgye, a betorkolló patakok völgyei alkalmasak voltak a földművelésre. A hegyek füves legelői meg az erdők aljnövényzete biztosította az állattartás lehetőségét. Dorogháza, Szuha, Mindszent a Zagyva bal partján, Nemti jobb parton, a befolyó patakok völgyébe épült. Mindegyik település az Árpád korra teszi alapításának idejét.

Gyerekkoromban humorosan mesélték, hogy honnan ered Mindszent és Nemti neve. Szent Péter körbejárta ezt a vidéket is. A falvak népei zászlókkal, lobogókkal felsorakozva várták Szent Pétert. A felvezetők elmesélték Péternek, hogy milyen emberek laknak az egyes településeken, milyen cselekedeteik vannak és ezek milyen vallási jellemre utalnak. Megérkezett Szent Péter a helyszínre. Beszédet intézett az emberekhez, akik áhítattal hallgatták őt. A beszéd végén utalást tett az egyik csoportra. „ Mind szent.” Erre a másik csoport elkezdte éljenezni őt. Megszólalt Péter újra : „Nem ti!, hanem ők!” Így lett a két település neve Mindszent és Nemti.

Az akkori társadalmi rend a feudalizmus volt. Voltak nemesek / gazdagok és szegények / és jobbágyok. Nemesek voltak a honfoglaló törzsek vezetői és azok különböző leszármazottai. Meggyőződésem, hogy a Bakos nemzetség is a honfoglalók közé tartozott, de, hogy milyen módon, nem tudom megmondani. A Bakos név ősi magyar név, a Bakosokat már a középkori írásos emlékek is nemesként jegyzik. Nemes lett az is, akit a király nemesi címmel ajándékozott meg. A nemeseknek jogaik és kötelezettségeik voltak/pl. katonáskodás/. A történeti leírásokban, névtárakban két jelentősebb Bakos nemzetséget említenek a tágabb környezetünkből. Az Ozsgyánban /Losonc és Rimaszombat közt található/ székelő nemes Bakosokat, akik jelentős állami és katonai tisztségeket is betöltöttek. Ez az ág kihalt. /Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony című művében említi az ozsgyáni Bakosokat / A másik nemzetség a gömöri Bakosoké. Feltételezésem szerint a dorogházi Bakosok ebből az ágból származhatnak. A Honfoglalás utáni időkből nem maradt írásos emlék sem Dorogházáról sem a környező településekről.

A mátramindszenti történetíró, Varga Joachim állítja, hogy a vidéket a tatátok 1241-42-ben feldúlták. A felégetett házakra utal az ott megmaradt dűlőnév, az „Emberégető” Írásos emlékek vannak arról, hogy Dorogháza 1280 körül vált ki abból a birtokból, amely a Baksa nemzetség szállásbirtokai közé tartozott. Ekkor a Rátót nemzetség / a Rátót nembeli Roland nádor fia/csere útján szerezte meg Dorogot és Nagybátonyt. 1320 után a még megmaradt Baksa birtokrészeket is tovább cserélték, így a XIV. században a dorogi határrészek a Rátót család birtokában vannak. /Évszázadokon keresztül különböző családok nagybirtoka marad ez a terület /A tatárjárás után az emberek beljebb húzódtak a jobban védhető völgyekbe, várakat , erődítményeket , kastélyokat építettek. így épült „ vár „ Szuhán és Mindszenten. Dorogházán a kastély /kustély/ a Tóvölgy feletti hegyen, a Kastélytetőn /Kustélytetőn/ épült fel. Kis alapterületű, inkább lakóerődítmény, mint vár volt. Az interneten bővebb információ is rendelkezésre áll a várról. Itt lakhatott a „várúr”, feltehetően már a Bakosok.

A templom, amelyet kápolnaként is említenek a Jakab-lápában állt. /Ez a Kastélytető fölött található. /1332-ben a Pápai tizedlajstromban a település neve Rabosháza /Dorokháza/, temploma és plébániája volt. Édesanyám még emlékszik, hogy a templom alapjának a köveit a nagyapám megmutatta  neki.

A Tóvölgy a legrégebbi településrészek közé tartozik.

1465-ben a falu körüli birtokokat Tari György, a tari vár és birtok híres tulajdonosa, Mátyás király diplomatája zálogosította el.

1472-ben, Mátyás király uralkodása idején, a nagybirtokosok : a nánai Kompoltyak és a guthi Ország család. Királyi adományként kapták. Ők kisebb földterületet a Dorogházi családnak ajándékoztak. Innentől kezdve lehet a települést Dorogházának nevezni.

1479-ben a település királyi vámszedő hely

Mátyás király halála után Magyarország meggyengült, a török birodalom erősödött és terjeszkedett. Bonyolult hatalmi helyzet alakult ki mind az országban /pl. a várak a főurak kezében voltak/,mind török-magyar /európai / viszonyokban.

1526-ban a Mohácsnál a király halálával végződő magyar vereség illetve a török győzelem után az országot irányító főurak nem az ország megmentésére, hanem saját váraik, és vagyonuk megtartása érdekében szövetkeztek. Az ország nyugati /katolikus/ része Habsburg királyt akart, meg is tették, Ferdinándot választották magyar királlyá/. Az ország északi és keleti része, ami zömében Szapolyai birtok is volt, valamint Erdély /zömében protestánsok/ Szapolyai Jánost választotta királlyá. Dorogháza abban a sávban volt, amit a Habsburg ház és Szapolyai is sarcolt. Szapolyai maga mögé állította a kisnemeseket. Dorogháza földjeit 1548-ban több kisnemes birtokolta. Továbbra is itt voltak a Bakosok.

A török terjeszkedése megállíthatatlan volt. 1541-ben elfoglalta Budát. 1552-ben az északi várak elfoglalására indított hadjáratot. Sorra estek el a kis várak: Drégely, Szanda, Gyarmat, Hollókő, Sámson. A támadás fő iránya Eger volt. Eger felé haladva feldúlták a településeket, így Dorogházát is. Hadisarcot szedtek, elvitték a nőket, a gyerekeket. Egernél a török vereséget szenvedett, de az elfoglalt területek. Dorogháza is török által megszállt terület maradt. 1553-54-ben újjáépítették. 1554-ben a török feljegyzésekben adómentes, nemesi községként szerepel. 1555-ben a török adókönyv szerint 3 ház után járt adó.

A hatvani szandzsák 1570-ben feljegyzett adóösszeírásából kiderül, hogy Dorokház /Dörök-ház/ falu Puszta-Dorok pusztával Salgóhoz tartozott. 5 háztartást jegyeztek, megnevezték az itt lakó családokat is. Ezek a következők voltak: Bercsi János, Vas Miklós, fia Benedek, Víg Tamás, Benedek Miklós és Bakos Pál.

A török jövedelme tizedből és adókból 555 akcse. A következő tételekből állt össze:

·         Kapuadó 5                                250 akcse

·         búza 3 kila                                  36 „

·         kevert gabona 2 kila                 12 „

·         bárány tized 5 darab                  25 „

·         méhkas tized                                7 „

·         len és kender tized                    10 „

·         tűzifa tized                                125 „

·         menyasszonyadó                       15 „

·         sertésadó                                   10 „

·         a bírság pénzek fele                  15 „

A törökök új adóbeszedési formákat vezettek be, Erősítették a faluközösséget, bírót neveztek ki Ő szedte be a közös adót, a harácsot./Innen származik a harácsol szavunk/ Érdekeltté tették a közösséget a többlet termelésben, így több adót tudtak beszedni. Az adóbeszedést a mai szóhasználattal privatizálták. Új termelési módszereket vezettek be, /kertkultúra, tartósítás / új terményeket hoztak be az országba /barack, dinnye, majd a hódoltság vége felé a kukoricát - török búzát /.

Az adólistából jól látható, hogy búzát, rozst, árpát termeltek a Dorogházán lakók. Birkákat, disznókat, méheket neveltek. Kendert termeltek és dolgoztak fel. Kihasználták az erdőt, ami tüzelőt és építőanyagot adott.

A törökök nem erőltették a muszlim vallást, meghagyták a templomot, a katolikus vallást. A török jelenlét hatott az öltözködésre is.

1583-ban Dorogháza a siroki nahiéba tartozott és Abdullah bin Amusztafa tímár birtoka volt, ami azt jelentette, hogy ő szedte be az adót. Az ezt követő említés 1648-ból való. Akkor kis taksás nemesek lakták. 1675-ben 3 fr-t taksát fizettek. 140 éves török uralom után Dorogháza is felszabadult. 1685-ben Dorogházi István majd özvegyének a birtoka. 1696-ban feljegyezték, hogy a temploma elhagyatottan áll. 1716.dec. 1-én Bakos Pál zászlótartó nemesi címeres levelet kap Bécsben a királytól, illetve Károlytól /Királyi Levelek/. Valószínű, hogy ő is a mi nemzetségünkhöz tartozott. 1720-ban curialis községként van felvezetve. 1733-ban újra írnak a faluról, miszerint a falun kívül áll a kápolna, vele senki sem törődik.

A török dúlás utáni nagy változások Mária Terézia uralkodása idején következtek be, Dorogházán is Valószínű, hogy Dorogháza, Szuha kisnemesei részt vettek az örökösödési háborúban, majd a hódító harcaiban is. A legenda szerint Mária Terézia megerősítette mind a Dorogházi család, mind a népes Bakos nemzetség nemesi jogait. A nagybirtokot a Gyürky grófi család kapta meg. A többi birtok a Dorogházi családé és a népes Bakos nemzetségé. Dorogháza társadalma 2 nagy rétegre tagozódott. A nemesekre, a többség Bakos, és a nem nemesekre. /nevekről később/. A nemeseket a hadnagy fogta össze, a nem nemeseket a bíró.

A Bakos nemzetség gazdasági alapját a közös birtok biztosította. Közös birtok volt és végig az is maradt a nemes Bakosok legelője és a Bakosok erdeje. Azt nem tudom megmondani, hogy ez a közös birtok mikortól datálható, de még az 1887-es térképen is egyértelműen azonosítható. A legelő Dorogháza és Szuha között a mai Berektől Szuháig húzódott. Az erdő Szuhán /Hután/ a Galyavár alatti területen volt.

A Bakos nemzetség belterületi birtoka egytelkes nemesi birtok volt. A belterületen azonosítható a Bakos- szög , az Antal-szög, de volt Bakos birtok Szuhán is. /Ükapám után örököltek is az unokák/ Voltak külterületi birtokok is. Közös birtok volt Szuha és Dorogháza között az ugynevezett Német-mező. A föld is közös birtok volt, csak művelés céljából osztották meg. A sok gyerek miatt a megművelt terület igen csak elaprózódott, a „nemesek” pedig egyre szegényebbek lettek. Valószínű, hogy a dorogházi kisnemesek részt vettek a Rákóczi szabadságharcban.

Rákóczit 1705-ben Szécsényben választották meg fejedelemmé. A leírások szerint a kisnemesek felsorakoztak mögé. Vay Ádám kurucgenerális jelentős birtokot kapott a szomszédos településen, Szuhán.

1758-ban épült meg a ma is Látható dorogházi római katolikus templom, megerősítették a plébániát is. 1767-től 1895-ig itt vezették Dorogháza, Szuha /Huta/ és Mindszent születési, halálozási és házassági anyakönyveit.

Innentől kezdve barangolok az anyakönyvek lapjain.

Salgótarján, 2010. július 10.

Bakos Galambos János

Szavazások
Milyen tartalmat szeretne látni a weboldalon?
 
Névnap
Ma 2017. december 17., vasárnap, Lázár és Olimpia napja van. Holnap Auguszta napja lesz.
Ki olvas minket
Oldalainkat 46 vendég böngészi
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés